Aki ismer, tudja, hogy nem szeretem a káposzta levest. Hogy miért, nem tudom. Talán a kapor miatt. Vagy maga az illata miatt. Na de nem ez a lényeg, hanem hogy végül én is készítettem egyszer. Igazából kelbimbó levest, aminek csak az illata emlékeztetett a káposztalevesre, amúgy nem volt olyan. Kétszer is ettem belőle. Mert hát meg kellett enni :D
A kelbimbókat négybe vágtam, kicsit megpároltam, aztán megfőztem. A vízbe tettem petrezselyemzöldet, sót, kaprot. Mikor megfőtt és jó puha volt a kelbimbó, akkor rántással sűrítettem. Másfél kiskanál liszt, két-három kanál olaj, és ezzel felfőztem. Aztán tettem bele tejet is, és azzal is felfőztem. Nem tudom mennyit, csak hogy épp jó legyen a színe. Azt hiszem, egy kis ecetet is tettem bele a végén, s azzal is felfőztem. Tejföllel ettük. A kelbimbónak a színe nem változott meg, szép zöld maradt, de nem tudom megmondani, mitől :P Szerintem az ilyen leveseket egyszerű elkészíteni. A babra munka a kelbimbó felvágásával volt... De ahhoz képest nagyon szapora volt. Nem gondoltam volna, hogy olyan sok leves lesz belőle :P
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése